Ezentúl próbálom majd egy-két saját készítésű képpel feldobni a blogot, amit általában a jobb sávban láthattok :)

Élőhalottak - Prológus

Prológus

1921

Hát tényleg ennyire egyszerű lett volna megölni téged?

Futott végig a nő agyán a gondolat, miközben a felakadt szemű férfit arcát vizsgálta, aki mozdulatlanul feküdt a földön, egy karóval a szívében.

Több száz évnyi örök élet után így ér véget a történeted?

Hófehér fürtjei az arcába lógtak, miközben vörös szemeivel még mindig a férfit pásztázta.

- Úrnőm, segíthetek valamiben? – kérdezte az ifjú tanonc, aki egy közeli fáról ugrott a nő mellé, térdelő helyzetben.
Az ifjonc a fejét tiszteletteljesen lehajtotta, két copfba fogott fekete haja vállára omlott.
- Milyen érdekes ez a semmi, amit az emberek életnek neveznek igaz? Az örökkévalóság azért mégsem jelenti azt, amit gondolnánk, egyszerűen csak nem öregszünk, és sosem fáradunk el, a sok vérért cserébe, amit megiszunk.
- Úrnőm?
- Egyszerűen csak nem tudom elhinni, hogy néhány havasalföldi bojtár végzett vele. Egy karóval…
- Megesik az ilyen – válaszolta Amelia, majd most először vett bátorságot magán, hogy végigmérje az előtte fekvő tetemet.
- Lehet Am, de nem Drakulával. Habár, még így is tovább húzta, mint azt gondolni reméltük volna.
- A felesége halála nagyon megviselte. Bocsánat! Ezt nem kellett volna – kezdett el esdekelni a lány, majd ismét a földet vizslatta.
- Semmi baj, Am. De ha nem lett volna ilyen bolond, ő is örökké élne. De neki fontosabb volt egy átlagos embernek a szeretete.
- De hisz ennek a szerelemnek a gyümölcse Ön!
- Ne beszélj hülyeségeket! – förmedt rá.
- Sajnálom!
- Minden esetre, a kastélyba vissza kell vinnünk a holttestet, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Senki nem tudhatja meg, hogy mi történt!
- Értettem! És mi lesz a pásztorokkal? – kérdezte aggodalmasan Am, miközben már Drakula testét a hátára vetette.
- Ó, azokat csak bízd rám! – mondta a nő, majd egy szempillantás alatt eltűnt a sötét erdőben, amerre a pásztorok távoztak.