Összetörve a
padlón…
Fekszek,
akár egy halott…
Szívem
helyén üres lyuk….
Kínkeserve
szenvedek,
A
megbolondulás szélén állok
És fájdalmam
egyre csak nő.
Kérlek, csak
szűnjek meg létezni!
Csak hagyd
arcomon lefolyni könnyeimet,
Kérlek, csak
hagyj összeomolni!
Mert fáj.
Rettenetesen
fáj.
Nem tudom
mi, csak érzem a mardosást.
Némán
sikítok,
Hangom nem
hallja senki,
Nem vágyok
másra, csupán a halálra.
Kérlek, csak
hagyj teljesen összetörni,
Hagyj egész
éjjel zokogni,
S mikor már
testem teljesen kihűlt,
Öleld
magadhoz törött lelkemet
És suttogd a
fülembe:
Mindig is szerettelek….
